CSODÁK MA

"Kóros elváltozás nem mutatható ki"

"Nem fogadtam el soha a betegségement. Egy percig sem hittem el."

P. K.: Mikor szembesültetek azzal, hogy komolyabb dologról van szó?

Zoli: Én tulajdonképpen nem szembesültem, hanem szemben álltam ezzel a dologgal, nem fogadtam el soha, sőt harcoltam is ellene.
Anya: Először a szemészetre mentünk, de ott azt mondták, jól lát, szemészetileg semmi baja. A főorvos mondta, hogy a homályos látás egy tünetegyüttes része lehet, esetleg egy olyan betegségé, amely nagyobb gócokat képez az agyban, amelyek a látóidegen is vannak, és ez okozza a homályos látást. Ezért mentünk el utána neurológushoz.

P. K.: Más panaszod nem is volt előtte, Zoli?
Zoli: Már vagy egy hónapja voltak olyan tünetek, hogy ügyetlenkedni kezdtem, fáradékony voltam, hiába feküdtem le korán, reggel mégis olyan fáradt voltam, mintha le se feküdtem volna. Azonkívül volt egy nagyon kellemetlen, sőt kínos tünet is, az állandó vizelési kényszer, és persze a homályos látás.
Anya: Négy évvel korábban, tizenkét évesen már előfordult vele ez a látászavar. Akkor látóideg-gyulladásra gondoltak, ami végül spontán meggyógyult, azaz imát kértünk. Most, amikor az orvos vizsgálni kezdte, mondta, hogy ez a sclerosis multiplexre irányuló vizsgálat. Felsorolta a tünetegyüttest, és azt mondta, elképzelhető, hogy már a korábbi tünetek is ennek a betegségnek az előszelei voltak. Nem gyógyítható, különböző fázisai vannak, amelyek kialakulhatnak hónapok, évek, vagy akár évtizedek alatt, és nagyon csúnya vége van. A Dél-pesti Kórházban végezték ezeket a vizsgálatokat, itt van egy sclerosis-központ, az itteni orvosok erre specializálódtak. A diagnózist végül a MÁV Kórházban kellett bemutatni, ott el is kérték ezt a papírt a CT-laborban. Az MRI-vizsgálat tette fel végül az i-re a pontot.
Zoli: Befeküdtem egy gépbe, és az van az orvosi jelentés végén, hogy az agyban kóros elváltozás nem mutatható ki.
Anya: Azért ez nem volt ilyen egyszerű. Nagyon sok vizsgálaton ment keresztül ez alatt az egy hónap alatt. Egyszer be is kellett feküdnie egy látóideg-vizsgálathoz, de nem találtak semmi vastagodást, semmilyen elváltozást. Utána megállapították a tünetcsoport alapján a sclerosis multiplexet. Bár felmerült egy másik betegség is, ami szintén gyógyíthatatlan, toxoplazmózis, olyan látens vírus a sejtben, amely időnként különböző folyamatokat vált ki.

P. K.: Hogyan kezelték volna?
Anya: Csökkenteni lehetett volna a tüneteket gyógyszeres kezeléssel, hormongyógyszerekkel.

P. K.: Mit szóltatok ehhez?
Zoli: Egy percig sem hittem el.
Anya: Először, megmondom őszintén, nagyon megijedtem. Aztán eltelt huszonnégy óra, és akkor észbe kaptam. Bejöttem egy istentisztelet előtt a csarnokba, és mivel a szolgálat miatt mindig korábban szoktam jönni, kértem, hogy mutassanak egy olyan helyet, ahol egyedül lehetek és imádkozhatok. A férjem nem hívő még, és azt sem akartam, hogy a gyerekeim halljanak - Zolinak van egy ikertestvére, egy kislány. Üvölteni, ordítani szerettem volna, az Úr elé borulni. Kaptam egy tanítást az imádkozásról, azt kezdtem olvasni, bejött az egyik orvos is, ő is mutatott néhány igehelyet. Hirtelen annyira elevenné vált számomra, hogy Lázár négynapos halott volt, és fölkelt, tehát Isten kegyelme végtelen, és csak a saját korlátaim tartanak távol a reménységtől és a boldogulástól! Bocsánatot kértem ott Istentől a hitetlenségemért, és imádkozni kezdtem. Utána böjtöltem, és erősödött bennem az érzés, hogy ezt nem fogadom el, ez hazugság. Nagyon sok bátorítást kaptam testvérektől is, mellém álltak, segítettek. Egyik alkalommal Németh Sándortól is imát kértünk Zoliért. Ő hosszan imádkozott érte, megkente olajjal is, ahogy a Bibliában olvassuk, és bátorított minket.

P. K.: Mikor szűntek meg végül a panaszaid, Zoli?

Zoli: Folyamatosan, kis lépésekben javult eleinte. Amikor befeküdtem az utolsó vizsgálathoz az MRI-hez a gépbe, egyedül voltam, de teljes bátorságot éreztem, betöltekeztem Szent Szellemmel, dicsértem az Urat. Olyan volt egyébként, mintha egy űrhajóba kerültem volna, azt vártam, mikor száll le a Holdon. Közben szinte hallottam, hogy az ördög azt suttogja: "Na, most véged, beteg vagy, meglátod." Én meg azt mondtam: "Fogd be a szád, nem vagyok én beteg!" Biztos voltam benne, hogy negatív lesz az eredmény. Amikor úgy egy órával később hozták a leletet, mosolygott az ápolónő, és azt mondta, hogy egészséges vagyok. Azt feleltem: "Persze, miért, volt másról szó?"
Anya: Közben a folyamatos javulás egyszer csak áttört, és teljesen megszűntek a tünetek. Fáradékonyságról annyira nincs már szó, hogy alig tudom esténként ágyba dugni. Egyébként már a vizsgálatok során én is megerősödtem abban a hitben, hogy Zoli meggyógyul, ezt el is mondtam a munkahelyemen a kollégáimnak, akik már tudtak a dologról. Persze kérdezgettek, hogy honnan vagyok ilyen biztos a dolgomban. Amikor végül bevittem nekik a negatív eredményt, az egyikük, aki materialistának mondta magát, kérte, hogy érte is imádkozzunk.